Botrányos bajnokság

20. alkalommal került megrendezésre 2013.július 18-22- között a Nagyhajós Jolle Bajnokság Fonyódon. Mint azt a kiírásból már tudhattuk, teljesen új rendezőgárda vette vállaira eme nemes feladat végrehajtását. Nem kis bátorság kellett 19 sikeres bajnosság után tiszta lappal indítani, hiszen talán csak Győri Attila volt az egyetlen, aki közös halmazt képzett az előző társulattal.

A furcsa dolgok már a kormányosi értekezleten kezdődtek: kiderült, hogy a versenykiírás, amely itt olvasható gyakorlatilag hatályon kívül helyeződik, mert a Solti László Emlékfutam (hagyományosan a bajnokság első futama, túraverseny Fonyód-Badacsony-Ábrahámhegy-Fonyód útvonalon, a fonyódi TVSK telep alapítójára emlékezve) helyett "nyuszifül" pályát szeretnének kitűzni valahol félvíznél. Utána még lehetőség szerint egy pályafutamot megtartva. "Nyuszifül" pálya leegyszerűsítve: "V" alakú pálya, az alsó pontból indulva, előbb a bal szárát, majd a jobb szárát körbevitorlázva, befutó az alsó pontban. Ezt a versenyzők Solti László emlékére egyhangúlag elvetették, maradt a hagyományos útvonal.

Nem lett érvényes az olimpiai háromszög pálya sem a kiírásból, mert "up and down" pálya lesz, közölte a szervező, 50 perces futamokkal. Nem érvényes a kilenc futamra szóló kiírás sem, mert nyolc futam lesz, az viszont mindenképpen, mert addig nincs bajnokság, ameddig le nem megy a 8  futam (mégis 6 lett végül !?!). Nos 19 alkalommal megfelelt a háromszög pálya, betétbólyákkal a 15-ös jollék számára, most 20. alkalommal egy kupacban volt mindenki...

Olvastam a szervezők iránytűmagazin.hu (linket nem teszek, de kitaláljátok, hogy hol) weblapján, "Bajnokság vagy mentés" című - szerző feltűntetése nélküli - cikkben, hogy a Solti László Emlékversenyt idén "gyenge szélben, nyögve nyelősen teljesítette a mezőny, de a havária így sem maradt el, a HUN 69-es Kis Tutti nevű 25-ös árbocát törte egy technikai malőr következtében". Biztos nem egy helyen voltunk. A vége valóban hosszadalmas lett a mezőny utolsó felének, de becs'szóra, egy 116 kg-os trapézos mancsaftom volt a drót végén, plusz még hárman lógtuk a hajót Badacsony és Ábrahámhegy között, és bizony ki kellett  lobogtatnom a grószt, hogy talpon maradjunk - na ekkor tört el a Tutti árboca tőlünk 100 méterre. Ennyit a gyenge szélről.

Mindegy, az első nap mindíg ilyen volt, hiszen túrajollékról van szó, belefér egy kis túrázás-túlórázás is.Apropó, túlórázás: ez volt zsinórban a 14. fonyódi bajnokságom, és a valaha volt legjobb futamnak a 2005-ös bajnokságon alkonyatkor indított, sötétben befuttatott futamot választanám! A vöröslő aranyhíd közepén volt már a kreuz bója a második kreuzban... örök emlék minden résztvevőjének.

De vissza  2013-ba, második nap, szombat reggel indulunk a vízre. Jön velem szemben a parton a verseny vezetője - ismerjük egymást vagy húsz éve, kormányosom is volt, klubtársak is vagyunk - kérdezem tőle, hogy "Szia Kocka, hány futamot terveztek ma?". Válasz: "Anna, ott van a kiírás, ha érdekel, olvasd el ba**dmeg.".

Nem értem, miért nem volt egyszerűbb annyit mondania "Négyet". Kinek hiányzik ez?

Irány a víz. 4-5 Beaufort szél, ragyogó napsütés - mi kell még a vitorlázáshoz? Szerencse.

Ezen a napon ez többeket is elhagyott: a Csilige és a Bolero nevű 25-ös T-jollékat végképp. Több hibát is el kell követni ahhoz, hogy egy ilyen hajó felboruljon (saját tapasztalatból mondom), de a versengés izgalmában ki nem hibázhat? Rövid a pálya, sok a forduló, a perdülés, egy kevésbé összeszokott csapat több tagja nem észleli a vészhelyzetet, nem hallja a kormányost, valaki-valami elakad, fennakad, elesik stb. 5-ös szél fölött (volt egy-két erősebb befújás is) már összejöhet a borulás. Ezen a napon a Csiligének és a Boleronak össze is jött, előbbi halzoláskor, utóbbi egy forduláskor esett el.

A sokéves gyakorlat az volt (legutóbb 2009-ben, a Fabatka borulásánál), hogy az adott futamot befuttatva, parton halasztással várja meg a mezőny a bajba jutott sporttársakat. Az elsüllyedt vitorlást a marásra vontatják és együttes erővel, közösen kimerik a vízből (alól?) a hajót. Teljes időigény 2-3 óra. 

Utána lehet még vitorlázni - 2009-ben is lehetett. Nem vagyok túl büszke rá, hogy felborultunk, de megtörtént. De a képen látható állapotból, a rendezők (akkor Igali Csilláék) és a sportársaink segítségével még sikerült aznap egy 3. helyet elérni a délutáni futamon. Azóta is hálás vagyok mindannyiuknak, mert nagyszerű érzés volt, 2 km vontázás után látni mintegy 40 embert, akik a fejük felett tartott vödrökkel, kígyózó sorban jönnek értünk! Annyian jöttek segíteni, hogy nem fértek a hajóhoz. Az volt maga a pátosszal teli SPORTSZERŰSÉG!

2013-ban nem így történt. A két felborult hajóhoz nem jött idejében szakszerű segítség. Csak a legénységüket tették partra a szervezők/rendezők. Onnan nézhették tehetetlenül, hogy a 10,5 méteres árbocaik lefúrtak a 4 méteres vízben. Egész álló nap ott döngölte a két hajót az északi szél és a hullámzás a pályán. Igen, a pályán. Mert még 3  futamot megrendeztek, úgy hogy a felborult hajók akadályt képeztek. Mindegy aki ma elhullik, az "hülye amatőr" - ahogyan a rendezőhajóról elhangzott.

Az utolsó futam után, mindenkinek irány a part. A Csiligét még a verseny közben Tönkő Pali bácsi az "Irdatlan" nevű 25-ös jolle segítségével árbocától megszabadítva a marásra vitték. De a teljes rigg bent maradt a víz alatt a borulás helyén. Az előző nap árbocát vesztett Aradi Nándi (Tutti) sietett a két bajba jutott hajóstárs segítségére: "40 lóerős Optimist kísérő" motorosával hozta ki a segítőkész versenyzőket. Az Orion, az Offroad, a Fruczu, Fabatka később pedig a 15-ös Csér futott ki motorral és a legénységgel - hátha lehet tenni valamit "jollékkal a jollékért". Akkor már nem sokat lehetett. Annyira bele volt már fúródva mindkét árboc az iszapba, hogy nem tudtuk megmozdítani őket. 17:30 körül hívta Rajnai István (a versenyen részt vevő, versenyző) Bagyó Sándort a Vízimentők Balatoni Szakszolgálatának elnökét, hogy a közelben zajló Balaton-átúszást biztosító Rupert motorossal jöjjenek segíteni. Az átúszás befejezése után pár perccel meg is jöttek:

Rupert 2x250 lóerős motorjai megtették a magukét, a Miklós Tibor (Csér) és a 15-ösök csapata által szakszerűen rögzített kötelek segítségével, nagyjából épségben kihúzni a Bolero-t is a marásra. Apróbetűs megjegyzés: a három (későbbi) bajnok hajó legénysége közül csak az Orionról jött segíteni Tönkő Gábor. Sajnos a Csilige árboca két darabban került elő (szintén a Rupert motoros segítségével). 

Másnap egész napos szélcsend, este vadpörkölt egy szponzortól, majd a 15-ösök dunai kalandjairól szóló film vetítése volt a menü. Hétfőn délig sikerült még egy egy pályarövidítésés futam (a 6.), majd kiderült, hogy ennyi volt a bajnokság, mert 15 órakor díjkiosztó. Július 23.-a, meg a 8 futam, amit mindenképp meg kell rendezni, ekkor már nem volt annyira fontos a rendezőknek. Akik amúgy elégedettek voltak magukkal.

Jómagam 14 (azaz tizennégy) Nagyhajós Jolle Bajnokságon vettem részt Fonyódon zsinórban. Ők meg (nagy többségük) egyen. Szerintem mind a 13 előző jobb volt. Sportszerűbb volt. Közösségibb volt. Szerethetőbb volt. Remélem még lesz is.

Kalfsbeek-Dobóczi Anna (C4 Fabatka)