Dunai kalandok 2013

Duna Túra élményeim - Balla Zoltán beszámolója
Született már egy beszámoló Pomucz Tamás tollából, ő kellő részletességgel írt a túra eseményeiről, szinte nincs is mit hozzá tenni.
Tönkő Gábor kérésére írok én is néhány sort, a kérése szerint azért hogy más szemszögéből is megismerhessék a sztorikat.
 
Előzmények:
Évek óta motoszkál a gondolat sokak fejében hogy egy "igazi" Duna túrát kéne csinálni, de a 2012-es bajnokságon egészen konkrétan fogalmazódott meg a "remek" ötlet: spinnakerezzünk a Parlament előtt!
Értelmi szerzői a mindenféle okból mámoros társaság szokásos hangadói + a csapatba frissen beilleszkedett Szivárvány team.
Megjegyzem hogy a legnagyobb lendülete Brothernek volt, sajnos pont ő nem tudott végül részt venni.
Az év csendesen telt el, egészen az őszi bakonyi kirándulásunkig nem esett több szó erről, de ott megint felmerült, olyannyira hogy erre már többen rá is haraptunk, Hajdú Bogi pedig "szájzárat" is kapott, mert többet el sem engedte a témát.
 
Így kezdtük el a konkrét tervezgetést a tél végén, akkor még nagyobb érdeklődői létszámmal. Ahogy ilyenkor lenni szokott, amíg csak ötlet volt sokan akarták, amint konkretizálódott, sajnos többeknek szembe kellett nézni az akadályaikkal, ki a család, ki a munka miatt a végén vissza kellett hogy lépjen, sőt, jómagam a Csimbivel egy havária után szintén kiesni látszottam.
Végül Gáborral azt mondtuk: "nem baj, van másik" és a Mámor beugrott, így végül 4 hajó már-már kis flottát alkotva indulhatott az útnak.
 
Az előkészületekhez tartozik az anyagiak témája, ugyanis előzetesen problémának tűnt a várható magas költség, tekintve a hajók mozgatását, az emberek logisztikáját, többen féltek attól hogy nem kevésbe fog kerülni a kaland... A költségeket némi külső segítséggel sikerült alacsonyan tartani, KÖSZÖNET Atosnak a trélerért, HOOK Tavernának a remek kajáért és a hordő sörért, a Stokplan Kft.- nek a közös reggeliért Százhalombattán és a pólóért, Csérnek a vaddisznóért, Nádasdy Attilának a Dunaföldváron szervírozott pörköltért, és mindenkinek aki ingyen (vagy féláron) kikötőhelyet biztosított nekünk!!
 
Az indulás vegyes érzéseket váltott ki a résztvevőkben, a Széltolót kiverte a víz hogy már mikor indulhat végre (szerintem az éjjel már nem is aludtak), a Csér toporzékolt, majd megőrült hogy mikor megyünk már, a Pomucz Team a profik nyugalmával felakasztotta a hetek óta összepakolva váró hajót, a Mámor meg a heti munka stresszével kezdett reménytelennek tűnő pakolásba Siófokon.
Az érkezés nagy megkönnyebbülés volt, főleg mert a Synergy dobott egy jeges sört, meg mert nem hagytuk el a remek magyar utakon a Mámort, szinte kár nélkül megérkeztünk, a szinte az egy 6.000,- Ft-os spanner, amit oda lett. Hajó letesz, minden OK, Miklós Toma indul haza a kocsival, éljen a Duna Túra!
 
Miklós Tibi persze nem önmaga lenne ha nem az első dolga lett volna "kerülni egyet" a Dunán, jött ám a tavi gyerek, a Duna meg fetrengve röhögött rajta, egy kis felakadás, egy kis visszafelé folyásos manőver, volt min derülnünk, örök emlékek. (Azért az biztos hogy Tibort pár nap alatt befogadták volna Gönyűn, igazi hajós ember, pikk-pakk alkalmazkodott a vízhez, le a kalappal ismét előtte.)
 
Hol aludnánk az első éjjel, ha nem egy szigeten? Bele a közepébe egyből, ezért jöttünk!
A kőrakás sztorit már olvashattátok a PT beszámolóban, röviden a lényeg: a helyiek óva intettek minket egy-két dologtól, többek között a kőgátaktól, rögvest kaptunk is egy bemutatót egy ukrán pénzembertől, aki nem volt ott az eligazításon, full gázon felugratott egy kőgátra, ha nem jön az ár még mindig ott van...
 
Szerény vacsora után lefeküdtünk - volna, de ennyire nem volt egyszerű, Tibi elővett egy kb 3 kilós darab fagyott vaddisznót, csonttal, mindennel, és közölte hogy valaki főzze meg. Este 8-kor. Egy szigeten. Kővé fagyva, csonttal. A valaki én lettem, lévén nem ismerek lehetetlent.
 
Kezdtem a balta megfenésével, amivel a Csér orrtőkéjén ahogy volt, fagyottan feldaraboltuk a disznót. Jól meg van építve a hajó, kibírta. Némi fűszert óvatosságból hoztam én is, más is, végül is lett kaja, bár az addigra mámoros csapat nem volt hajlandó kivárni amíg megpuhul, megették félig készen, állatok, vademberek!
Nekem csak egy fogam tűnt el reggelre, illetve csak a fele, gondolom valami csontra haraphattam...
 
Reggel kezdődött a rémálom, ébredéskor közölték hogy a Pomucz azt mondta hogy 8-kor indulás, és ugyan ő még nincs itt, de akkoris, szóval se kaja, se semmi, elrúgtuk a partot, go. Többiek csak génua, mi bátran grósz, aztán vitorláztunk ám, mint a rakéta úgy mentünk, az első spontán halzolásig, mert fújt vagy 40-50-el, és közben forgott vagy 100 fokot, igazi borulós-siklatós idő, kb 10 fok hideggel.... Ez a nap elég uncsi volt, miután visszább vettünk az arcunkból, egy félig kitekert génuával helyenként a parthoz képest 18 km/órával haladva, elég hamar letudtuk a Gönyű-Esztergom távot, még egy remek ebéd is belefért Dunaalmáson, ahol nagyon örültek nekünk, a helyi Yacht klub első vitorlás vendégei voltunk.
 
A Komáromi híd nagyon szép alulról, mi meg nagyon szépek lehettünk felülről, egy lelkes fiatalokból álló csapat Ria-Ria-Hungária kiáltással üdvözölt minket, nagyon jó érzés volt. Esztergomi kikötő teljesen jó hely, Attila nagyon kedves, ha legközelebb arra hajózok megint beugrok hozzá....
 
Megjött Tamás. Közölte hogy Ő a parancsnok. Ennek a gyakorlati hasznát reggel tapasztaltuk először, miután egy fenséges rántotta reggelit varázsoltunk, mindenki degeszre ette magát, 7.50-kor szólt hogy 8-kor indulás. Ha menni kell hát menni kell, egyébként én voltam katona, el tudok mosogatni, összepakolni, fogatmosni, vécézni, leponyvázni 10 perc alatt.
 
Ez gyönyörű szakasza a Dunának, ide többször el kell jönni! Nem is írom le. Aki tudni akarja az menjen el.
 
Ja, bocsánat, kis visszatérés, előző nap, Komáromnál, gyönyörű az erőd a vízről! Kár hogy nem álltunk meg, akkor még nem tudtuk hogy beleférne az időbe simán, jó lett volna kikötni. Valaki lelkesen integetett a partról, nem is igazán értettem hogy miért ilyen lelkes, ok hogy ilyen jól nézünk ki, meg különleges dolog hogy itt vitorlázunk, de tényleg majd beleesett úgy integetett. Brother volt, csak nem tudtuk. Este mondta Bogi, utólag is üdv neki!
 
A Visegrádi várral szemben kötöttünk ki egy ebédre, sokszor voltam már itt, de egy tizenötössel megérkezni az nagyon-nagyon jó érzés! Titokban kellett innunk egy sört, mert a Parancsnok letiltott minket az italról. Mondjuk titokban mindenki ivott egyet... Az út további része is szép, tudni kell hogy a Szentendrei-sziget jobb oldalán, a Szentendrei-ágon hajóztunk, hogy eleget tudjunk tenni Hook meghívásának, nehogy megromoljon a söre.
 
A kikötés tanári volt, csodaszép helyen. Kaptunk egy királyi vacsorát, megittuk a sört, majd nyugovóra tértünk. Megjegyzem hogy eddig szúnyogot csak az első este láttunk, ettől féltünk a legjobban, de semmi. Nem készültünk fel megfelelően, itt ugyanis lehetett volna hal reggelire, Tibor fogott pár keszeget, de ha jobban odatesszük magunkat, akkor egy komplett kaja is összeállhatott volna. Indultunk a Wikingbe Pestre, várt minket Jenő, mint kiderült palacsintával. Ott reggeli, kávé, stb, majd indul a "vitorlázzunk a Parlament előtt" projekt!
 
Tökéletes déli fújt, nem is gyenge, így alakult hogy végül hegymenetben vitorláztunk, a nézők legnagyobb örömére (mondjuk ebbe nem tartoznak bele a közlekedő hajók kapitányai, szerintem ők nem poénra vették ezt, gondolom hová kívántak bennünket). Lecsurogtunk motorral a Lánchídig, ott vitorlabontás, majd SZÉLLEL fel a Parlament északi kupolájáig! Csérrel mi versenyeztünk, mi nyertünk! Végre egyszer lenyomtukNémeth Zoltán fotója.
 
Itt jegyzem meg hogy mennyire szarul esett hogy a Csimbi nem lehetett ott. Projekt kész, spinnaker ugyan nem lett felhúzva, de a terv egész jól kivitelezve lett, vitorláztunk, ott. A spivel kapcsolatban előzetesen megoszlottak a vélemények, én személy szerint biztos voltam benne hogy Csér felteszi, de a józan ész kerekedett felül, a hajózás fegyelmet kíván. Nem velünk lehetett volna baj, hanem tuti kiverte volna a biztosítékot a rengeteg nagyhajónál ha meglátják hogy ezek itt mit művelnek. Így is kaptunk egy rendőri ellenőrzést, gondolom nem véletlenül, biztosan ránk hívták őket, nagyon kicsik vagyunk mi a tízezer tonnás tolóhajó hídjáról nézve.
Megvolt, szép volt.
 
Innen egyenes út vezetett Battáig, ott kisebb meglepetés várt minket, egy drága étteremre számítottunk, és egy kedves, barátságos és olcsó helyet találtunk, ami annyira megtetszett, hogy az Ercsi megállót feladva itt éjszakáztunk. Ez a hely egy vízi-sport telep, ajánlom mindenkinek, a városból megközelíthető, nagyon jó a konyha, hajós ember a tulaj, megér egy kirándulást.
 
Még nem tudtuk, de az utolsó nap következett, ami szép volt. Beiktattunk megállót a Tassi zsilipnél, aztán Dunaújvárosban a kikötőben, majd a déli szélben hol cirkálva, hol motorozva elértük Dunaföldvárt. Itt a jó szervezésnek és Attilának köszönhetően egy nagy adag pörkölttel vártak minket, a csónakházban a vendégszeretet egy durva bulihoz vezetett, amit én személy szerint szerencsére átaludtam, így az éjszakáról a Csér-Mámor páros tudna mesélni, már ha emlékeznek valamire.
 
Reggel eljött a vég, a Synergy és a Széltoló sólyázott, a maradék pedig a MET.hu sárga riasztás miatt úgy döntött hogy nem megy tovább, egy nap horgászattal megtoldva a túrát a rendezvény véget ért.
 
Luxi első reakciója Stockernek: - én is elmentem volna...
 
Nem kellett hozzá egész 24 óra hogy először elhangozzék: lesz még Duna túra.
 
Pomucz Tamás beszámolója a porthole.hu oldalon: porthole.hu/horizont/balatoni-vitorlazok-a-dunan-2013-7901/
Az esemény Fb oldala, ahol rengeteg fénykép található: www.facebook.com/events/320362424761953/
 
Remélem a következőn még többen leszünk!!
 
Csimbista